BLACK SKY GIANT – PLANET TERROR. 2021. Albumajánló
A Black Sky Giant Argentínából fogja elfoglalni a stoner rajongók lemezjátszóit. Nem is kell valódi látónak lenni ehhez a jóslathoz. Elég csak a csapat friss, Planet Terror című anyagát megpendíteni és rögtön elő is vesszük a sivatagi homokfutót, hogy egy dűne tetején kipakoljuk a cuccot és a sört egy jó kis generátor partihoz. A Black Sky Giant instrumentális, szabadelvű dalai óriási lendülettel megtekerik az elménket és kilőnek minket az űrbe. Jammelős a feeling, mégis minden a helyén van, tökéletesen meg van szerkesztve.
A tavalyi Orbiter utáni második eljövetel bizony nemcsak vérbeli stoner, de kellőképpen psychedelikus is és kéz a kézben jár egy jókora űrfixációval és ugyebár nekünk, Glorious Space Ridereknek éppen ez a gyengénk.
A címadó Planet Terror úgy indítja a lemezt, hogy rögtön érezzük, ez egy jó kis utazás lesz. A kiszögelt lábdobra érkező Kyuss-ízű riffelés ének nélkül is elég változatos ahhoz, hogy lelkesen végigdobogjuk a lábunkkal. Remek albumindító dal. Lüktet és reptet a téma, de azért eszünkbe juttatja, hogy ezen a terror bolygón még egy nagyot bulizni akarunk, amíg lehet…
Az Asteroid Hermit varázsolja fölénk a csillagos eget és fantasztikus gitárszólamokkal áldoz a stonerek istenének. A legjobb ’70-es évekbeli elszállós hard rock anyagokat juttatja eszembe. A Ghost Valley Truckers tragacsai sivatagi homokot szórnak a gonoszok szemébe. Mi is rúgjuk a forró port, ami fémesen karcolja látásukat. Nem veszik észre, hogy már nem tudnak bennünket megállítani. A hangzás kifinomult és a téma is okosan tekereg balra és jobbra, le és fel, de a lendület magával sodor mindent.
Doomosan vándorol az Ulameth (endbringer) a Végtelen felé. Számunkra azonban nem vészjósló, mert csak a hitetlenek rezegnek nullára a szőrös gitároktól és rettegnek az elkerülhetetlen Végtől. Itt emelném ki a kitűnő basszusgitár játékot, ami szükséges is ahhoz, hogy kellően változatos legyen a hangszerelés egy ilyen instrumentális anyagon.
Ahol kell a billentyűs hangszerek is színesítik a képet, de a szintik mindig csak mellékszereplők maradnak.
A Perpetual Waves To Come aztán rendesen kilő az űrbe, csak messzi emlék marad a dűne árnyéka. Az örökösen pulzáló groove-ok hátán hasítunk űrhajónkkal egy ígéretesebb kvadráns felé. Ezen a felvételen olyan magas szintű gitárjáték tekereg, aminek hallatán nagymesterek is elsápadhatnak. Sajnos nem tudom, hogy pontosan hányan alkotják ezt a rosarioi csapatot, mert még a facebookon is igen kevés információ található róluk. Így sajnos nem tudni, hogy pontosan hány húrbűvölő varázsolta fel ezeket a csodás sávokat.
A Yithian Time Travellers már az idő szorításából is kiszabadít. Gyönyörű gitárszólói egyszerűen kikapcsolják elménket és végérvényesen megment kavargó gondolataink sokaságától.
A lemez a Phantom Gun vágtatásával zárul. A finoman induló dal egészen felpörög és őrült tempóval repít vissza utazásunk kezdetére. A záródal hangyányit emlékeztet a klasszikus ’60-as évekbeli instrumentális gitárbandák támadásaira, de végig stíluson belül tud maradni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
fdbck!