VINTAGE CUCUMBER - Tee Sessions EP 2013 (album review)
Hagebutten Tee (Am laufenden Band...) (6:36)
Weißer Tee (Maakute a Shaakalaka...) (4:36)
Grüner Tee (Laufen ohne Schnaufen...) (13:34)
Weißer Tee (Maakute a Shaakalaka...) (4:36)
Grüner Tee (Laufen ohne Schnaufen...) (13:34)
Gelber Tee (Nachricht an mich...) (1:29)
Schwarzer Tee (Gans allein...) (17:36)
Schwarzer Tee (Gans allein...) (17:36)
Johannes Schulz
Guitar, Bass, Drums, Synthesizer, Flute, Voice, Effects
Eddigi leggyorsabb reagálásunk ez az albumajánló, hisz csak tegnap jelent meg hivatalosan nagy kedvencünk új anyaga, az egész délutáni permanens hallgatás estére friss, ropogós poszttá érett. Aki nem ismerné a Vintage Cucumber néven alkotó Johannes Schulz munkásásságát, az olvassa el előző lemezének ajánlóját, mely írásunk második felében teljes életművét górcső alá vettük.
LP hosszúságú EP-vel jelentkezett most Johannes, hiszen közel 44 perc hosszú az új anyag, melynek a címéből (és borítójából) kideríthető módon a tea adta témáját öt változatos tételben. Szerkezetileg is adná magát egy LP megjelenés, a dalok egymásutánisága és szerkesztése szinte kiált a fekete korong után. És miután meghallgattuk az anyagot, bizton állíthatjuk, minden krautrock rajongó gyűjteményében megbecsült helyre kerülne ez a lemez. Nézzük akkor meg közelebbről, hogy eme - nyugodtan állíthatjuk - kraut mestermunka részleteiben mivel is ajándékoz meg minket.
Az első felvételt a csipkebogyó tea inspirálta, egyben ez a lemez legvidámabb, szellősebb darabja is, mindenképp nagyszerű albumkezdet. Lelki szemeim előtt meg is jelent egy szép, napsütéses decemberi kirándulás, a fagycsipte puha hecsedlit gyűjtögeti a vidám társaság, közben meg az erdő madarai mellett a Neu zenéje is megszólal. Eztán már a klasszikus teákra váltunk, nem is fog fenyegetni, hogy elálmosodnánk egy pillanatra is ekkora adagot magunkba szívva. Hogy fajsúlyosabb italról van szó, ezt a zene is kifejezésre juttatja, a fehér tea szigorúbb hangzásvilágú felvétel. Mondhatnók, tökéletes folytatása a lemeznek. Itt is lebeg a Neu (és Faust) szelleme a felvétel fölött, repetitív alapokra sötét tónusok vannak felépítve, talán egy jobbfajta nepáli hegyi faluban lehet ilyen hangulatban teázgatni. A zöld tea bő tizenhárom percével már egy nagyobb szürcsölés, nemhiába, a rajongói tudják, hogy a második főzet az igazán ízletes. Tudja ezt Johannes is, hiszen a korábbiakhoz képest jóval hosszabb felvétel két jól elhatárolható tételből áll. Az első főzetnek tekinthető hét perc egy karcosabb ízvilágot mutat, monoton, de ritmusos alapstruktúrája szolisztikusabb véget ér, mintegy kifejezve, hogy mily finom is ez az ital. A második főzet viszont a gyönyörök mezejére repít utazós kraut-pszichedeliájával. Ez már egy befelé fordulós magányos elmélkedős teaszertartás, mely során a (zenei) aromák felfrissítik agyunkat és szárnyalóvá teszik gondolatainkat. A sárga tea egy szösszenetnyni átkötésnek tűnhet mindazoknak, akik nem ismerik ezt a csoda nedűt, mely apró csészéjéből egy-két kortyocskát hörpölünk és ábrándozgatunk, milyen kegyes is a Teremtő, hogy a teát nem felejtette ki a nagy műből. És ha megkezdtük az ábrándozgatást eme kérdéskörben, a fekete tea bő tizenhét percében segít ezt alaposan is átgondolni. Abszolúte zseniális, tradíciókat, messzi korokat és tájakat idéző kompozíciót hallunk itt, alig felfedezhetően alakul a felvétel szerkezete az idő előrehaladtával. De erre a repetitív struktúrára felépített csodás hangzás az, ami segít megidézni a távoli kontinensek hegységeiben megbúvó teaföldeket és a szüreti mulatságot, mely ebben az esetben nem vidám, ordas hányásba torkolló rákenroll vagy asztalon táncolós csizmacsapkodós betyárkodás, hanem érzékszerveinket kitágító rácsodálkozás a világ és a létezés nagyszerűségére. Nem tudok mást ajánlani, minthogy elő a legjobb teáddal (nehogy filterest) és ülj be a hangfalak elé egy nyugodt elmélkedős kortyolgatásra. Igazán ínyencek kipróbálhatják a dalokhoz ajánlott mind az öt teával is. (mark)
Az első felvételt a csipkebogyó tea inspirálta, egyben ez a lemez legvidámabb, szellősebb darabja is, mindenképp nagyszerű albumkezdet. Lelki szemeim előtt meg is jelent egy szép, napsütéses decemberi kirándulás, a fagycsipte puha hecsedlit gyűjtögeti a vidám társaság, közben meg az erdő madarai mellett a Neu zenéje is megszólal. Eztán már a klasszikus teákra váltunk, nem is fog fenyegetni, hogy elálmosodnánk egy pillanatra is ekkora adagot magunkba szívva. Hogy fajsúlyosabb italról van szó, ezt a zene is kifejezésre juttatja, a fehér tea szigorúbb hangzásvilágú felvétel. Mondhatnók, tökéletes folytatása a lemeznek. Itt is lebeg a Neu (és Faust) szelleme a felvétel fölött, repetitív alapokra sötét tónusok vannak felépítve, talán egy jobbfajta nepáli hegyi faluban lehet ilyen hangulatban teázgatni. A zöld tea bő tizenhárom percével már egy nagyobb szürcsölés, nemhiába, a rajongói tudják, hogy a második főzet az igazán ízletes. Tudja ezt Johannes is, hiszen a korábbiakhoz képest jóval hosszabb felvétel két jól elhatárolható tételből áll. Az első főzetnek tekinthető hét perc egy karcosabb ízvilágot mutat, monoton, de ritmusos alapstruktúrája szolisztikusabb véget ér, mintegy kifejezve, hogy mily finom is ez az ital. A második főzet viszont a gyönyörök mezejére repít utazós kraut-pszichedeliájával. Ez már egy befelé fordulós magányos elmélkedős teaszertartás, mely során a (zenei) aromák felfrissítik agyunkat és szárnyalóvá teszik gondolatainkat. A sárga tea egy szösszenetnyni átkötésnek tűnhet mindazoknak, akik nem ismerik ezt a csoda nedűt, mely apró csészéjéből egy-két kortyocskát hörpölünk és ábrándozgatunk, milyen kegyes is a Teremtő, hogy a teát nem felejtette ki a nagy műből. És ha megkezdtük az ábrándozgatást eme kérdéskörben, a fekete tea bő tizenhét percében segít ezt alaposan is átgondolni. Abszolúte zseniális, tradíciókat, messzi korokat és tájakat idéző kompozíciót hallunk itt, alig felfedezhetően alakul a felvétel szerkezete az idő előrehaladtával. De erre a repetitív struktúrára felépített csodás hangzás az, ami segít megidézni a távoli kontinensek hegységeiben megbúvó teaföldeket és a szüreti mulatságot, mely ebben az esetben nem vidám, ordas hányásba torkolló rákenroll vagy asztalon táncolós csizmacsapkodós betyárkodás, hanem érzékszerveinket kitágító rácsodálkozás a világ és a létezés nagyszerűségére. Nem tudok mást ajánlani, minthogy elő a legjobb teáddal (nehogy filterest) és ülj be a hangfalak elé egy nyugodt elmélkedős kortyolgatásra. Igazán ínyencek kipróbálhatják a dalokhoz ajánlott mind az öt teával is. (mark)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
fdbck!