Kinfauns demos /// Kinfauns és a The Night Creeper szonikus kapcsolata

Miközben éppen a The Obelisken olvastam a frissen megjelent Uncle Acid and the deadbeats albumról írt recenziót, egy érdekes utalásra akadtam. Az író a lemez végén megbújó akusztikus hangulatot ( sajnos linket nem tudok adni hozz, Neked kell kiásni!) úgy jellemzi, mintha egy “elveszett Kinfauns demo” lenne. Mondanom sem kell, hogy egy ilyen sokat tapasztalt rock ’n’ roll junkie, mint én, azonnal utána kerestem, hogy mi lehet az a Kinfauns, amiről még nem hallottam. Annál is inkább érdekelt, mert az utóbbi időben szokásommá vált, hogy különleges atmoszférákat és jellegzetes hangzásokat keressek a rock ’n’ rollban. De ezzel most nem is untatnálak Benneteket… Kiderült, hogy a The Beatles George Harrison esheri házában felvett akusztikus dalait nevezik “Kinfauns demó”-nak. A legendás csapat a White Album előkészületei miatt találkozott a Kinfaunsnak nevezett házban, ami tény azonnal az érdeklődésem közepébe ragasztotta a dolgot, hiszen számomra a Fehér Album az egyik legkülönlegesebb albumuk. Persze, rögtön tudtam, hogy az anyaggal mégis csak találkoztam, hiszen az 1968 májusában felvett szalag kiadásra került a remekül sikerült The Beatles Anthology albumsorozat részeként. Nyilván akkoriban valahogy elment mellettem az információknak ez a része.

Frissen meghallgatva a demókat, azonnal beszippantott a felvételek közvetlen hangulata. Úgy éreztem magam fülelés közben, mintha én is jelen lennék a legendás album készítése közben. Valóban, a szalagon rajta van egy hasonlóan misztikus, ködös és psychedelikus érzés, mint ami Sav Bácsi új munkáját is árnyalja. Nyilván nem kell felesleges összeesküvés elméletet kreálni a The Beatles és az Uncle Acid and the deadbeats új albumának zenei és szellemi viszonylatában. Az “előre megfontolt szándék” nem bizonyítható, de szerintem hülyeség is lenne. A magam részéről sokkal inkább a tudatalatti varázslatos teremtő munkájára tudok gondolni. Persze a két felvétel közötti kapcsolatot tovább erősíti a jellegzetesen felismerhető analóg hangulat és a mindent aláfestő szalagzaj is, de a Pillanat, a Jelenlét és a Szavakkal Megfoghatatlan Érzetek adják azt a mágikus esszenciát, ami miatt nem mehettem el a szonikus párhuzam mellett. Kivételesen izgalmas dolog boncolgatni a popkultúrának, időben ekkora távolságban felbukkanó furcsa párhuzamait. Egy biztos, igazi időutazás lesz ez annak, aki tesz velük egy próbát. De (!!!) LEHET, HOGY MINDEZ CSAK AZ ÉN FEJEMBEN VAN!  A Rock’n’ Roll Szent Grálját kereső perverzek, analóg fétisiszták és egyéb popkult ábrándozók örömüket fogják lelni ebben a felfedésben. Ha jól számolom, ez ma legalább három ember Magyarországon, haha… Yell