CACTUS - Fully Unleashed: The Live Gigs / Őserejű élő hard rock

 Ma együtt kávéztam Márk barátommal és nem nehéz kitalálni, hogy miről beszélgettünk közel két órán keresztül. Persze, hogy a rock 'n' roll volt a téma. Elmondtam, hogy erősen "vissza a gyökerekhez" feelingben vagyok hetek óta. Hosszasan beszélgettünk olyan bandákról, mint az AC/DC, a Ramones, a Motörhead, az MC5, a The Stooges és más örök kedvenceink lemezeiről és velük kapcsolatos történetekről. A társalgás során így került szóba a Cactus nevű őserejű, amerikai hard rock banda. Mondta, hogy a csövön keressem meg azt az élő felvételt, amihez egy fekete-fehér kép van feltöltve és nem fogom elhinni, amit hallani fogok. Így is van! A felvétel a bizonyíték rá, hogy a Cactus egy igazán mocskos, r&b alapokon nyugvó, nyers hard rock banda volt. Igazi "gyökér" sound, gyilkos riffekel, véres torokkal és hosszan elnyúló improvizációkkal felpörgetett ősfeeling.

 A Cactus úgy alakult, hogy 1969 végén a méltán híres Vanilla Fudge két tagja, Carmine Appice dobos és Tim Bogert basszeros Jeff Beckhez akart csatlakozni egy új csapat megalakításában, de ez a terv Jeff autóbalesete miatt meghiúsult. Aztán szerencsére találkoztak Jim McCarty gitárossal, akit a Mitch Ryder & The Detroit Wheelersből ismertek, de a Buddy Miles Expressnek is oszlopos tagja volt, így már csak egy jó torok kellett, akit a The Amboy Dukes egykori énekesében, Rusty Day személyében találtak meg. Ez a felállás aztán három remek albummal gazdagította a rocktörténelmet.... 

Tudom, hogy ennek a bejegyzésnek nem sok köze van a spacerockhoz, de a Cactus nyomot hagyott a későbbi hard rock vonulaton. Még ha nem is olyan evidens a hatásuk, mint a Black Sabbathnak, de nélkülük a stoner sem épp olyan lenne, amilyennek szeretjük. Persze van még néhány ilyen banda, egyszer még rájuk is kitérek. 

 Azt a jó hírt sem akarom elhallgatni előletek, hogy Márkkal annak apropóján találkoztunk, hogy jó lenne újra együtt blogolni! Szóval a régi Űrlovasok reménykedhetnek!

Csavard fel a hangerőt!

Yell