Lektrónia 16 - koncerbeszámoló (2014.04.25. Budapest, Mamü Galéria)

Résztvevők:
zene / music: Oliver Mayne, Sőrés Zsolt
látvány / visuals: Koroknai Zsolt
mozdulat / movement: Ladjánszki Márta

Régóta terveztük már a személyes találkozót a Sőrés Zsoltival, de annyi bokros zenélnivalója akad a nagyvilágban, hogy nehezen akart összejönni. Két hete már-már, de akkor meg elment Debrecenbe workshoppolni. De mostani születésnapi bp-i vizitálásom és Olival közös koncertjük éppen egybeesett, így ott volt a helyem. Na nem csak a kis csevegés miatt mentem el, hanem a mindig meglepetéssel szolgáló zenei élmények miatt is. Körbetrombitál pár jó barát és már ott is voltunk, a hálisten emberi (este 7) időpontban kezdődő eseményen. A vetítéssel egybekötött koncert fél 8 körűl el is kezdődött a kicsi, de annál hangulatosabb Mamü Galériában. Örültem is, hogy itt volt a koncert, hisz egykori lakhelyemtől 2 perc sétára volt, kis nosztalgiával bóklászgattam a környéken.

Oli Mayne hozott egy csodálatos analóg szintit (Sequential Circuit) és pár effeketet, meg is lepődtem, mert a klasszikus vibrafonjára számítottam. Persze Olinak miért is ne lennének ilyen hangszerei, még Angliai élete során játszott a Litmus zenekarban veretes Hawkwindos space-rockot. Zsolt meg hozta a mindenféle kütyüit, átralakított elektonikus eszközöket (Texas Instrument felolvasógép, Korg játékkonzol, stb), na meg az elmaradhatatlan effekteket, keverőt és hegedűt.

Lassan indult a koncert (és vetítés),  csendes, halk surranásokkal, zajokkal. Érdeklődve vártam mi bújik majd ki belőle, mert náluk sosem lehet előre tudni (hálisten), hogy mi lesz a folytatás. Meglepően nyugodt és csendes felvezetés (már-már ambient) után kezdett kibújni a szög a zsákból, amikor Zsolt a hegedűt is elkezdte használni. Az addig is érdekes zene innen kezdett igazán életre kapni és egy frenetikus, az elszáltabb, kísérletezősebb kraut-rock legjobb hagyományait megidéző katartikus elszállásban csúcsosodott ki. Talán nem nevezhetjük ezt véletlennek, hisz Zsolt Jean-Hervé Peronnal, a legendás Faust zenekar alapító tagjával dolgozik mostanság, a nem túl távoli jövőben élőben is láthatjuk reményeink szerint őket kishazánkban, de a Faust koncertjein is felbukkant az utóbbi időkben.

(Volt szerencsém kézbe is venni Zsolt és JHP közös, nagyon szép kiállítású új dupla albumát, melyről hamarosan egy beszámoló is készül)

A koncert dramaturgiailag második felében számomra kicsit meglepő módon a space zene felé mentek el, elsősorban Oli jeleskedett a puttyogó hangok keltésével, klasszik 70-es évekbeli space-electronica hangzások kerültek ki a kezei közűl, de tulajdonképpen miért is lepődik meg az ember, a Litmusban is ezerrel tolta az űrbe kilövő hangzásokat. Természetesen ezen alapokra a maguk zenéjét építették fel, igencsak érdekes módon, új lehetőségeket keresve ez irányban (is). E második csúcspont után egy rövidebb résszel szépen levezették a közel egy órás zenei folyamot.
A koncert után beszélgettünk kicsit, Zsolt mesélt pár érdekes hangkeltőjéről (amiket földi halandó ritkán láthat máshol), majd hagytuk őket békében elpakolni, mi meg elmentünk egy jót beszélgetni a kissé szemerkélő esőben a pénteki bebaszós belvárosi forgatagban nagy nehezen helyet találva egy "jó" vadcseresznye teát megiszákolva, majd ment mindenki haza, elégedetten, hogy kedves barátainkkal találkozhattunk, és egy jó eseményen résztvehettünk.(mark)

Az eseményről és az előadókról részletesen itt lehet olvasni.
Fotókat pedig itt lehet nézegetni.