THE VELCRO LEWIS GROUP - Open The Sky (Beyond Beyond is Beyond Records, 2013) dupla Album Review

1.Bernadette 04:28       
2.Eagle Momma 06:39   
3.No Dream 05:40   
4.They're Having a Party 04:43   
5.Inside My Cloud 03:38  
6.The Occulus of the Winged Man 15:34

Velcro Lewis-ének, billentyűsök, Hawk Colman-dob, ének,  Travers Gauntt-gitár,  

Halden Spoonwood-bass,  Lawrence Peters-electric washboard, bass vocal

Hála a Net bugyrainak és a bandcamp szolgáltatóinak, kezembe (gépembe) került ennek a káprázatos zenekarnak varázslatos lemeze. A képen is látható, hogy nem mai gyerekekről van szó, de az októberben megjelent album még csak a második lenyomata a chicagoi urak munkásságának. Az igencsak tökéletesközeli White Magick Summer 2010-es megjelenése óta eltelt három év csak érlelte a bandát, és ha lehet mondani ilyet, az év egyik legjobb albumát adták ki, hálisten LP-n, ahogy az az ilyen zenéhez dukál. Az első album is nagyon ott volt, de az a hangzás ami eme újabbra jellemző, még nem minden nótában emelkedett tökélyre, persze ez egyáltalán nem jelenti, hogy ne lettek volna igen jók. És hogy mi is ez a hangzás? Legegyszerűbb, ha egy méltatójuk szavait idézem. Jobbat kis sem lehetne ötleni, annyira találó: "Funk rock occultists, The Velcro Lewis Group, bring the harmonies of Motown, the groove of Stax, the drugs of Hawkwind, and the drive of Bohannon to their own LSD-laced barbecue of sound. The Velcro Lewis Group seamlessly create ass-kicking future-funk rock n' roll."

Hát igen, erről van szó, zenéjüket meghallva azonnal a space-funk kifejezés jutott eszembe. És bizony nagyon üdítően hatott ez a zene, mivel nem igazán sok zenekar művelte ezt a stílust, tulajdonképp csak a korai Funkadelic jut eszembe. Nézzük, milyen ízeket kapunk részleteiben a közel 41 perces albumon.
Nem aprózták el az urak, rögtön az első, Bernadette című nótával belecsapnak a lecsóba. Tulajdonképpen már e nótában megkapunk szinte mindent a zenekar stílusjegyeiből. '70 körüli sound, psychedelikus gitárvarázslás, többszólamú énektémák (hja, minden tag énekel, és biza rossz torkot ne keressünk köztük, kiemelném az öt oktáv hangterjedelmű dobost), elképesztő dögös és férfias "fekete" szóló ének, kórusban is dalolnak, abszolút felsőfokú funk, csodás ritmusszekció. Rögtön eszünkbe juthatnak a legjobb psychedelikus funky nóták, amiket életünkben halottunk, a kora '70-es évek legjobb amerikai előadói, vokális bandái, leginkább talán az Undisputed Thruth emelkedettebb pillanatai idéződnek még eszünkbe. És ahogy egy tökéletes albumhoz illik, ezt csak fokozzák dalról dalra, egyre nagyob hevülettel vágnak bele az újabb nótákba, egyben mindig újabb ízekkel színesítik az addig is már-már túlburjánzó kavalkádot. Az Eagle Momma folytatja a megkezdett utat a dal közepéig, ahol is egy váratlan húzással új témát kapnak elő, széttorzított gitárokkal lassan poroszkáló stoneres psychedeliába folynak át. Nem hisszük el, de az eddigi csodát lehet még fokozni. A No Dream közel hat percben eképesztő dögös rock, közepétől pszchedelikus orgiává alakulva. A They're Having a Party egy fokkal nyugodtabb vizekre evez, hát azt a rohanást, ami eddig volt, nem is lehet végig bírni. Na túl nagy lassulásra itt se számítsunk, és amit a sebességből elvettek, azt psychedelikus hangzással messzemenőkig kárpótolják. A lemez B oldalát az Inside My Cloud nyitja, mely az album legrövidebb dala három és fél percével, és talán a leggyengébb is, már ha ezen a szinten lehet ilyet mondani. Nagyon jó tempós dal, de talán eredetiségében hagy kis kívánnivalót. Mielőtt elkezdenénk aggódni, hogy talán kifullad a lemez, a zenekar igen frappáns választ ad ennek ellenkezőjéről a tizenöt és fél perces The Occulus of the Winged Man-el. Nem is tudok igazán jelzőket találni erre az opusra, olyan magasságokat érnek el. Talán úgy foghatnám meg a folyamatosan változó történéseket, mintha az Ash Ra Tempel együt jammelne a Funkadeliccel. Ennél nagyobb elszállást ne keress, mert egyszerűen nincs!
Zárszónak annyit: Ne halj meg addig, amíg ezt a lemezt nem hallottad. Vigyázz, mert soha többé nem tudod majd felejteni, állandóan ezt akarod hallgatni.

És ha már a post elején volt egy stílusmeghatározás, melyben a Hawkwind neve is elhangzott, akkor álljon itt egy káprázatos space-rock felvétel is, megmutatva hogy nem alaptalanul találhatunk zenéjükben ilyetén ízeket esszenciálisan is akár. A Remains Of The Mountain kiadójuk Bang Bang Boogaloo című kompilációján hallható.

Ha esetleg kételye lenne valakinek, hogy élőben ezt így nem lehet előadni, annak álljon itt egy kis ízelítő.

(Néhány szó még Velcro zenei előéletéről. Mielőtt a Group létrejött, 2004-ben jelentette meg a Velcro Lewis And His 100 Proof Band ‎nevű zenekara ...Ruin Everything című albumát, csodás torka már itt is csúcsra járatva, az album igen kitűnő country-bluesos dögös amerikai southern rock, felturbózott Lynyrd Skynyrd szerű muzsikával. 2006-os ep-je a The Oven's on, mely teljes egészében újra kiadásra került a Velcro Lewis & His 100 Proof Band/ Tijuana Hercules Split LP-n. Eztán, kissé meglepő módon részt vesz a Behold! The Living Corpse doom-metal banda munkásságában. Az 1996-2008 között készült felvételei a Takes You Back to the Bronze Age cd-n láttak napvilágot, melyből kis ízelítő itt és itt.) 
(mark)
 

---

  
 Bumm! Zenei szempontból így indult a hetem. Márk barátomnak köszönhetően hétfőn reggel igen erős zenéktől kaptam sokkot. Amit a The Velcro Lewis Group a lemezével okozott, arra  nehéz szavakat találni. Annál is inkább, mert Márk fentebb már minden fontosat leírt. Talán némi érzelmi faktorral ki tudom egészíteni szuper albumajánlóját.

  A George Clinton által vezetett Funkadelic két korai albumával is földcsuszamlást okozott zenei világomban.  Siheder koromban ugyanis nehéz volt elképzelnem, hogy a tisztán fekete soul és funky hagyományokat oly mértékben át lehet itatni psychedeliával, mint ahogy azt Ők teszik a szenzációs Free Your Mind... and Your Ass Will Follow (1970) és a csodával határos Maggot Brain (1971) című albumokon. (Még a Sly & the Family Stone hozott össze néhány remek psychfunk albumot!). Mindezt azért hoztam fel, mert a The Velcro Lewis Group minden dalában érezni lehet ezeknek a zenéknek a hatását. De ez még mind semmi, mert a kor hangzását is tökéletesen mentették át a múltból a jelenbe. Szinte zavarba ejtő, hogy miközben a lemezt hallgatom, összezavarodik a tér-és időérzékem. Márk tökéletes elemzését már olvastátok. Annyit szeretnék hozzátenni, hogy a változatos hangszerelésű és témájú dalok nem csak csípőmagasságban hatnak és nem csak irgalmatlan bólogatásra serkentenek, hanem alaposan megcsavarják az elmét, kétszeresen is. Egyszer ugye psychedelikusan, nyilván. (Az Eagle Momma fuzz-gitárjai pl. nyers garage rock hatásokról is árulkodnak). De másik irányból még ott van az elnyomott és kizsákmányolt Afrika dühös és energikus megnyilvánulása, ami miatt a fekete kontinens ősi energiái szétfeszítik és igazi jelentéssel töltik meg a lemezt. Egy nagyon nagy kedvencem, a zenét fegyvernek tekintő szabadságharcos, Fela Kuti jut eszembe. (Érdekes, hogy a Kutival kapcsolatos emlékeim is Márkhoz kötődnek  :-) !)  (Néha van egy kis Hamilton Bohannon érzésem is, a lüktetések jellege miatt). Ez persze inkább tudatalatti folyamat a bandánál. Ne felejtsük el, hogy nagyrészt sápadtarcúakból áll a csapat. Ez viszont soha nem jut eszembe a hallgatózás alatt, annyira hiteles a feeling. A lemezzáró, hosszan elszálló The Occulus of the Winged Man pedig az egyik legjobb és legizgalmasabb psychfunk, amit életemben hallottam. Ajánlom ezt a lemezt minden nyitott elméjű ember számára!

  Ha pedig szóba került a Remains Of The Mountain, akkor kinyilatkoztatom, hogy egy igazán zseniális dalműről van szó. Annyira spontán kalandba vitt, hogy le kellett tennem a szendvicsemet, hogy teljesen elmerülhessek benne. Persze, aztán ezt a dalt játszottam ismétlőn egész áldott nap.

Bien János (Yell)

buy / home / facebook /bandcamp

Share on Tumblr