VINTAGE CUCUMBER - Yoki Style (2013) album review

1.Mondsucht II 07:29
2.Geborgenheit 05:18
  3.Im Garten Eden 11:16 
4.Cleopatra & Ich 03:27
   5.Das Mönchsgebrabbel 08:46
   6.Nektar schlürfen... 07:36 
7.Weltenberg 01:59 
8.Alles in Butter 05:34     
9.Mutter Grün 07:56

10.Traumland 05:23

Johannes Schulz:
Guitar, Bass, Drums, Synthesizer, Flute, Harmonica, Voice, Effects

  Nemrég landolt postafiókunkban egy levél Johannes Schulztól, ki felhívta figyelmünket szóló projektje legújabb végredményére (a nagyszerű Dunst zenekar basszitája egyébként). Be kell vallanom őszintén, hogy addig sosem hallottam a mókás nevű "zenekarról", de ez így már elég is volt, hogy megfüllentsem, mit is kaptunk tőle. Ahogy Yellnek mondtam, már az első hangok után tudtam, hogy igencsak klassz dologról van szó, így nekiültem türelmesen végighallgatni a közel 70 perces anyagot, ami azóta is folyamatosan szól nap mint nap. Ha röviden akarnék fogalmazni, akkor azt mondanám, hogy egy tökéletes kraut albummal lettünk gazdagabbak. Viszont hosszabban akarok, így nézzük mit is kapunk. Bevezetőnek annyit mondanék, hogy a kraut zenék (kraut-rock, kraut-electronica) igencsak reneszánszukat élik, a régi lemezek ismét kiadásra kerültek, sok legenda újra (vagy még) turnézik, a fiatalabb generációból is sokan tűzték zászlójukra ezt a nehezen meghatározható zenei stílust. Tulajdonképpen definiálni nem is lehet, leginkább a '60-as évek végétől a '70-es évek közepéig alkotó német, zeneileg "másképp" gondolkodó előadókra kell gondolnunk. Addig sosem hallott hangulatok, hangzások, más korok és kultúrák tradíciói, zenéi, formabontó stúdió és hangzáskísérletek szövevényeként lehet talán leginkább elképzelni és megérteni. Egyesek tették ezt rockba ágyazva, mások viszont kiléptek a rockzene köréből is. Megint mások elektronikus ketyerékkel, effektekkel, szintikkel kerestek addig sosem járt utakat. Mint írtam, reneszánszát éli a stílus, és a 2000-es évektől számtalan igen jó album került ki az újabb előadók kezei közül. Viszont a legtöbbnek megvan az a "hibája", hogy az adott kor szellemén nem nyilvánul meg, a legjobbakra is "csak" az mondható el, hogy olyan, mintha a 70-es évek egy kiadatlan lemezét hallanánk. Kevés kivételt tudnék hirtelen említeni, de mindeképp ilyen üdítő, újat hozó lemez volt a Zone Six Any Noise Intended albuma, és most ebbe a sorba állt be a Vintage Cucumber is számomra. Természetesen a rendkívűl stílusgazdag lemez hallgatása közben jó pár nagy előd neve ugrik be (Neu, Faust, korai Deuter, Popol Vuh, Mythos, Cosmic Jokers, Walter Wegmüller), de ez egyáltalán nem baj. Ennek ellenére sikerült egy abszolúte friss, 2013 kompatibilis kraut albumot elkészítenie Johannesnek. Nézzük is milyen hangulatokkal lepett meg lemezén.


  Egy sötétebb tónusú, nagyon elszállós dallal nyit az alapvetően intrumentális lemez (szövegfoszlányokat, narrációt, kórusokat hallhatunk csak helyenként), a Mondsucht II igencsak jó psychedelikus felütés.

  A Geborgenheit elektronikus kompozíció, az előzővel ellentétben a zene szép oldalát mutatja be, már-már ambientes nyugodtságú. Ezt a nyugodtságot folytatja az Im Garten Eden és valóban ott is érezzük magunkat, minimális dob aláfestéssel csengő-bongó összefolyó hangokat hallunk ebben a repetitív-szerű, de mégis mindvégig változó dalban. A  rövidke Cleopatra & Ich ismét elektronikusabb kompozíció, szintén a nyugalom jegyében. A Das Mönchsgebrabbel ősi tradíciókat idéz meg, csodás  minimalista felvétel, elfolytott szintetizátorral, minimál ütősökkel, háttérben sejtelmes kórusokkal.

  A Nektar schlürfen... tempósabb, a dob végig vezet a dalon, a szintetizátor hangzás itt is nagyon sejtelmes, kozmikus.

  Két percben hallhatjuk a Weltenberg-et, egy acapella űr-kórust. Az Alles in Butter egyértelműen Neu hatásokat mutat (a lemezt megvásárlók bonusnak megkapják 78-as fordulatú változatát is), míg a Mutter Grün lassú psychedeliát, nagyon finom gitárral. A befejező Traumland hangulatában mutat hasonlóságot az Im Garten Eden-nel, annyi különbséggel, hogy itt konkrétabban felismerhetők egyes hangszerek.
  Hát ennyi lenne ez a 70 perces csodás utazás, csak bíztatni tudnék mindenkit, hogy egy csendesebb este hallgassa nyugalomban végig és varázsolódjon el.
(mark)

bandcamp / facebook

---

Mivel lett a megjelenésig pár napunk terven felül, így korábbi, de a poszt írásakor elhalasztott tervem bepótolva, röviden bemutatnám a Vintage Cucumber eddigi munkásságát, mely 4 nagylemeznyi anyag mellett 6 EP-t, egy split albumot és egy számítógépes-játék zenét ölel fel, valamint egy lemeznyit korai szösszeneteiből. Kezdjük is rögtön ezzel, mely az Agurk frø címre hallgat és 2009-es első próbálkozásokat tartalmaz. Inkább csak azoknak ajánlom, akik megszerették ezt a nagyszerű előadót és kíváncsiak arra, hogy "miből lett a cserebogár". Két éven át a jelek szerint rendezte sorait, majd 2012-től jelentkezett újabb felvételeivel, immár teljesen kiforrott stílussal. E korszakot 2012-ben a Tom mit de Bon Style album nyitja, egy nagyon jó és változatos kraut lemezt hallhatunk, a hangzás még kicsit nyersebb, elsősorban rock-hangszereken előadva (gitár, bassz, dob, szintetizátor).

Az ez évi Schadenfreude EP két és fél perc hosszú, ez 16 tételben előadva, énekhangra és effektekre írva. Komolyan nem lehet venni, de ő is megjegyzi, hogy vidáman fogjuk fel ezt a mókás kísérletet. Az évet még egy nagylemeznyi anyaggal zárja, a Mc Goyl Style hangszerelésében az előzővel mutat hasonlóságot, míg hangulataiban már sokkal közelebb áll a részletesen bemutatott albumhoz. A lemezt nyitó Mondsucht újragondolása nyitja a 2013-as lemezt is, talán a két nótát egymás mellé téve érhető leginkább tetten a hangszerelés színesebbé válása.

A  számára igen termékeny 2013-as esztendőt a Tagesgestirn & Nachtgestirn EP-vel indította. Ennek egy baja van, hogy "csak" fél óra hosszú, mestermunka a javából, bármelyik fentebb említett nagy előkép büszkén magáénak mondhatta volna ezt a csodás három nótát. Hangzásilag itt már közel járunk az új album hangképéhez.

A Jup´s Chillout Lounge Style önmeghatározása szerint elektronikus harmonikus zene. Elmondható róla, hogy csak szép nóták csendülnek fel, na ne gondoljon itt senki valami romantikus csöpögésre, de nagyszerűen adja vissza az egész lemez a címben sugalltakat, érdekes ötvözetét hallhatjuk az elektronikus chill és lounge zenéknek, krautosítva. Természetesen ne a 12 egy tucat chill és lounge dolgokból induljunk ki, annál sokkal többről van szó. E lemezen elsősorban az elektronikusabb hangzás kerül előtérbe.

A Sūpāhotto J no dai bōken OST egy régivágású számítógépesjáték zenéje, a 8 bites chipmunk cuccok kedvelőinek ajánlható elsősorban. A Der Wurmemoor EP 20 perc zene nyolc tételben, Johannes itt a kísérlezetősebb hangulatait osztja meg, amik bár érdekesek, de a magamfajta tufa rokker inkább a kraut dolgait hallgatja szívesebben (vagy ha már kísérlet, akkor meg csapja össze az agyam annyira, mint fél liter bodza pályinka). A Pilger EP borítóján sivatagban vándorló karavánt látunk és nagyszerűen tükrözi, hogy mit is fogunk hallani. Lassú, keleties hangzású, ritmus hangszerek nélküli csodálatos zenét hallhatunk.

Felipe Arcazas​/​Vintage Cucumber Split címen jött ki a lemez címéből kideríthető mexikói úriemberrel közös  lemeze, 3-3 nótájuk mellett egy közös felvétel is szerepel rajta. Felipe se rossz zenész, már ezekből a felvételekből is hallható, mindenképpen megérdemel egy megfüllentést többi, alapvetően nyugodt, elektronikus alapokra felépülő 60-as évek végét idéző nagyszerű gitározása. Johannestől itt két, az élet szép és nyugodt oldalát megmutató felvétele mellett kapunk egy hosszabb, rockosabb hangulatút is.

A végére két EP maradt, melyek nem sokkal előzik meg az új lemezt, érezhetően egy alkotói folyamatból származnak. Míg az Elfenliebe rövidebb, gitárcentrikus, fuvolával, női énekhangokkal kiegészített dalokat tartalmaz, addig a  Pilgrim visszatér a krauthoz, borítója alapján akár a Pilger testvérének is gondolhatnánk, de a csodás zenét hallva ezt csak részben tarthatjuk igaznak, közelebb áll tónusaiban a recenziónk  tárgyát képező Yoki Stylehoz.

Share on Tumblr