LUSTMORD - THE WORLD AS POWER (2013, Blackest Ever Black, LP, CD)

1.Babel 10:01   
2.Goetia 05:00   
3.Chorazin 17:32   
4.Grigori 14:10   
5.Andras Sodom 07:15   
6.Abaddon 12:14
7.Y Gair 08:28

Aina Skinnes Olsen: Babel, Goetia, Chorazin and Y Gair
  Maynard James Keenan: Abaddon.

Jarboe: Andras Sodom
Soriah: Grigori.

Nagy változások tanúi lehettünk (volna, ha akkor még nem porbafingó kiscsávók lettünk volna) a 70-es évek közepén és nemcsak a zenét illetően, de mivel blogunk mégiscsak erre van kihegyezve, így nem térünk ki mindenféle geo és globálpolitikai események hatására. Psychedelia, blues nyomtalanul eltűnt, a progrock bandák már elmondtak/zenéltek mindent amit akartak, jobb esetben feloszlottak, rosszabb esetben kommercializálták zenéjüket. A funkból disco lett, a jazzból lélektelen fúziós jazzrock. Kraut kifulladóban, megkezdődött a lecsengő periódusa, az újabb bandák már nem tudták hozni elődeik érdekességét, a túlélők popularizálták zenéjüket, vagy éppen nevet változtatva igazodtak az aktuális pop trendekhez. Nem meglepő, hogy sok nagy banda ezidőtájt kvázi le is zárta addigi munkásságát "dupla live" lemezzel, majd soha többé nem tudott visszatalálni a jó nyomra. Viszonylag jól tartotta magát még pár évig az elektronikus zene (Kraftwerk, Tangerine Dream, Klaus Schulze, Vangelis), valamint a hard rock újabb generációja (mely átmenet lett, a punkkal megtermékenyített, robbanásszerűen betörő metalba). Ebben a közegben nem meglepő, hogy megkezdődött egy alulról induló áramlat, melynek elege lett a fentebb felsorolt dolgokból, valamint hatottak a mindennapi életre nem igazán előremutató módon a fentebb említett globálpolitikai események (olajválságok, döbbenetes drágulás, infláció, munkanélküliség). Mindezek együttes hatása alakítóerejének köszönhetjük a robbanásszerűen ki/be törő punkot, ennek is az egyik, mindmáig legfontosabb hozadékát, a Do It Yourself szemléletet. Ekkorra datálható a korábbi zenei struktúrákat, irányzatokat figyelembe egyáltalán nem vevő, új utakat kereső zenekarok jelentkezése is (Throbbing Gristle, Cabaret Voltaire, Residents, John Oswald, Negativland), melyek előkészítették az utat újabb stílusoknak (industrial, tribal, pluderphonia, stb...). Fontos évszám még 1978, ekkor jelenik meg Brian Eno Ambient 1 (Music for Airports) lemeze, mely új tereket nyitott az érzelmek, hangulatok, gondolatok kifejezésének. Aztán 1980-tól megbolydult a világ, lett new wave, neue deutsche welle, new wave of british heavy metal, thrash meg black metal, industrialis zenék, új utakat kereső elektronika.
Ebben a közegben kezdte zenei munkásságát 1980-ban az angol, kezdetektől Lustmord néven alkotó Brian Williams. Első lemeze 1981-ben készült a Sterile Recordsnál (akik a korszak legjobbjait pubilkálták, többek között a Controlled Bleeding, Nocturnal Emission, SPK, Chris and Cosey felvételeit). 

 

1982-ben csatlakozot az SPK-hoz és részt vesz második albumuk elkészítésében (Leichenshrei). E korszak felvételeit gyűjtötte össze a Things That Were című tripla albumon, mely felvételek a súlyos kísérleti industriál címkével illethetnők, ha nagyon egyszerűsíteni akarnánk, ha meg nem, akkor mondhatnánk, hogy  musique concrète, fluxus, conceptual art. Végűlis teljesen mindegy hogyan fogalmazunk, a lényeg, hogy egy addig nemigen hallott zene született meg kezei között. Ezekre az alapokra helyezte új zenekészítési technikáját, mely meglehetőst hasonlóságot mutat Eno korai ambient lemezeinek készítésével, vagyis környezethangok gyűjtögetése, manipulálása, majd hangszerek erre építkezése, melyek persze nem hagyományos módon lettek megszólaltatva. Hasonló a technika és hasonló a végeredmény is. De mégis mennyire más, hiszen B. Lustmord hangjait templomokban, katakombákban, temetőkben, földalatti helyeken, barlangokban gyűjtötte. Így meg is született az ambient első alfaja, a dark-ambient, melynek mondhatni a ami napig legnagyobb mestere is maradt. Időközben Amerikába költözött, barátságot kötött a Tools és Melvins zenekarokkal, lemezeiknél segédkezett is, ennek folyományaként e bandák gitárosai vendégként szerepletek a lemezein. Persze senki ne gondoljon itt hagyományos gitározásra, eltorzított, monoton kásás hangok sötétítették méginkább lemezeit.

Lustmord magát hardcore ateistának vallja, ennek ellenére érdeklődése középpontjában találhatóak a tradícionális keleti zenék, kántálások, szakrális zene, gregorián. Mindezek tetten is érhetőek a lemezein, de míg a korábbiakon szinte a felismerhetetlenségig manipulálva szólaltak meg, addig legújabb, 2009-2012 között készült felvételeket tartalmazó albumán meglepően "szépen" nyilvánulnak meg. Az album nyitó dala mellbe is vág rögtön, hiszen Aina Skinnes Olsen gyönyörű énekével előadott, tradicionális alapokra épülő felvétel. Ezt az utat folytatja a Chorazin című "dal" is. Korábbi felvételeitől eltérő módon a lemez minden opusában van ének, kántálás, kórusok. Két felvétel témája bibliai alapokon áll, az egyik a már említett nyitó dal, a Babel, a másik pedig Jarboe (ex-Swans) hangjával felvértezett Andras Sodom.

Mit is mondhatnánk összességében a lemezről? Lustmord és dark ambient rajongóknak kötelező darab, mely a megszokott elképesztően magas színvonalat hozza, egyben a zenei megvalósítás területén ismét újabb utakra tekint ki. Aki meg nem ismerte eddig munkásságát, annak tökéletes kezdés ez az album. Mikor véget ér, akkor értjük meg, hogy a mi időnkben 75 perc telt el, de a zene révén szinte időtlen utazáson vettünk részt a múltban. Maximális odafigyelést és ellazulást igénylő műről van szó, legjobb este csendben, sötétben átadni magunkat a zenének és az általa megelevenített képeknek, hangulatoknak, gondolatoknak.(mark)

>

facebook / bandcamp / official / buy (sold out)