MECHANIK - VELUT STELLA SPLENDIDA (2013, R.A.I.G. Records) + STRANGE FISH VOL II. (2013, Fruits de Mer Records) dupla album review
1.Wherever You Are Is The Entry Point 07:12
2.In The Faith That Looks Through Death 04:57
2.In The Faith That Looks Through Death 04:57
3.Pills 06:56
4.De Tepenecz 06:27
5.Zum Traum 06:09
6.BliSS & GloSS 08:04
4.De Tepenecz 06:27
5.Zum Traum 06:09
6.BliSS & GloSS 08:04
7.Russian Doll 06:09
8.Inner Temple 07:32
9.Most People Were Silent 22:47
8.Inner Temple 07:32
9.Most People Were Silent 22:47
Klaus, yuldj, Lete, Dario
A globalizáció rengeteg árnyoldala mellett találhatunk pozitív hozadékokat is. Számunkra jelenleg a legérdekesebb és fontosabb az, hogy a psychedelikus-space-kraut zenék (és mindenfajta keveredésük) nemzetközi teret nyertek, olyan országok zárkóztak fel a világ élvonalába, ahol korábban csak egy-egy banda vétette valamennyire észre magát, véget ért az usa, angol, német, francia, olasz, holland, skandináv bandák uralma. Európában már csak kevés ország van aki nem kapcsolódott be a nemzetközi vérkeringésbe, ahol még nincs számottevő, a műfajt képviselő nagyobb feszt. Románia, Bulgária, Szerbia, Albánia, Törökország és sajnos kishazánk fehér folt még e térképen. Orosz utódállamok köszönik szépen jól elvannak, Oroszország, akárcsak a lengyelek, világszínvonalú bandák tucatjait termelik ki, csehek mindig jók voltak. (Dél-Amerika mindig erős volt, Ázsia is szépen feljött, és olvashatunk afrikai fejleményekről is időnként.) A mediterrán országok szépen felzárkóztak, hallottunk nem egy jó görög bandát, a portugál Saturnia meg egyenesen a színtér legjobbjainak egyikévé vált. Ezt irigyelték meg a 2011-ben alakult madridi Mechanik tagjai is, így tudatva a világgal, hogy immár Spanyolország sem csak a flamencoról kell hogy eszünkbe jusson. A globalizációhoz még annyit, hogy spanyol zenekar létükre a színtér egyik legizgalmasabb kiadójánál, az orosz Russian Association of Independent Genres-nél jelentek meg.
A banda az alakulást követően nem sokat lacafacázott, gőzerővel vetették bele magukat elképzeléseik megvalósításába, így egy év múlva már el is kezdték publikálni tökéletesnek nevezhető zenéjüket, mely alapja a germán kraut, a korai Pink Floyd, a korai Hawkwind, nyakon öntve jó adag kozmikus elektronikával. Természetesen ahhoz, hogy a műfaj rengeteg, hasonló alapokon nyugvó zenekara közül kiemelkedhessenek, saját arcukra kellett a fentebb megnevezetteket formálni, ami maximálisan sikerült is nekik.
A banda az alakulást követően nem sokat lacafacázott, gőzerővel vetették bele magukat elképzeléseik megvalósításába, így egy év múlva már el is kezdték publikálni tökéletesnek nevezhető zenéjüket, mely alapja a germán kraut, a korai Pink Floyd, a korai Hawkwind, nyakon öntve jó adag kozmikus elektronikával. Természetesen ahhoz, hogy a műfaj rengeteg, hasonló alapokon nyugvó zenekara közül kiemelkedhessenek, saját arcukra kellett a fentebb megnevezetteket formálni, ami maximálisan sikerült is nekik.
2012-ben a Bandcampen publikált demo-k jöttek ki, melyek színvonala egy érett, saját útját járó zenekart mutat (You Yourself Are The Teacher And The Guru EP, InnerTemple / OuterTemple EP, Velut Stella Splendida EP). 2013-ban szerepelnek a Fruits de Mer Records Strange Fish című, újabb bandák legígéretesebbjeit bemutató albumsorozatának második részén, egy teljes lemezoldalt kapva. Ezen anyag és viszgálatunk tárgya ugyanannak a zenei folyamatnak a része volt, így cikkünk második részében Yell ezt is be fogja mutatni, kiegészítve egyéb gondolataival, kitérve a dalok szövegvilágára is.
2013 szeptemberében megjelent az első lemezük, nem aprózták el, a 76 perces anyagot a madridi Headroom stúdióban vették fel az év telén, tavaszán. A kilenc felvételből öt teljesen új (Wherever You Are Is The Entry Point, In The Faith That Looks Through Death, Pills, Zum Traum, Most People Were Silent), a többi a korábbi anyagokon szereplő felvételek végleges verziója.
A lemezt nyitó Wherever You Are Is The Entry Point tökéletes felvezetés egy tökéletes space-psych albumhoz. Instrumentális felvétel, lassan építkezik, majd kiteljesedik az alapvetően egyszerű struktúra, végűl az űrbe elszállással lecseng. Huh, mondhatnánk, rég hallottunk ilyen jó lemeznyitást. A In The Faith That Looks Through Death kezdetben psychedelikus beat szerű dal, a közepétől gyönyörű instrumentális space- elszállás, szintikkel, mellotronnal, puttyogással. Itt hallhatunk először éneket, ami igen jó, bár nem klasszikus rock torok, de nem is való az ide (hangulatában engem kicsit a 90-es évek német neo-kraut bandájára, a Mandragora Lightshow Society-re emlékeztetett). A Pills jó darabig viszonylag konzervatív nóta, az alap témát kisebb kitörések szakítják meg, Neu-ra hajazó monoton szerkezettel, de a közepétől aztán kiteljesednek, alaposan begerjesztik a puttyogásokért felelős instrumentumokat, gitárokat. A De Tepenecz-el az eddig is zseniális lemez egyik csúcspontjához érkezünk el. A nóta első fele a 60-as évek Pink Floyd stílusjegyeit mutatja, gitár effektek, suttogó ének, majd a monoton dob beindulásával rákapcsol a többi hangszer is, az énekes is megmutatja hogy van erő a hangszálaiban és egy Hawkwind-orgiába csúsznak át szépen. A Zum Traum az eddigi legtempósabb dal, már az elején belecsapnak a húrokba. Erre mondják hogy ízes kraut-space-psychedlikus rock. A BliSS & GloSS egyértelmű tisztelgés a Pink Floyd előtt (Careful with that Axe, Eugene és hasonlók). A Russian Doll akusztikus alapokon nyugvó felvétel, a finom gitárok mögött sejtelmes effekteket hallunk, az ének is csendes, míg a dal vége felé nagy űrvihar tör ki (e dal engem a Hawkwind korai akusztikusabb alapú nótáira emlékeztetett). Az Inner Temple karcos gitártémáinak alapja az amerikai 60-as évek végi psychedelia, a dal közepétől nagyon helyesen beleoltják egy hatalmas gitárorgiába, majd a dal legvégén szinte teljesen elcsendesedik, ami nagyon helyes is, hisz a lemez utolsó, egyben leghosszabb, 22 perces felvétele alapvetően a csendről és nyugalomról szól, így kapcsolva össze vele az eddigiket. Instrumentálisan kezdődött, így is ér véget a lemez. Viszont ez a befejezés telitalálat, mondhatnók soha rosszabbat. Éteri hangulatú és hangzású tiszta gitárhangokkal kezdődő, lassú szemlélődős utazásnak indul a kaland, de a hetedik perctől elkezd az idő megállni, majd bő 10 percen át drone-ambientté lecseng, űrhajónkkal állunk egy helyben és szemléljük a látványt. Nekem John Carpenter kult filmjének (Dark Star) űrhajója és az abban szemlélődő Talby ugrott be.(mark)
Strange Fish vol II. :
1.Kwangmyŏngsŏng 10:56
2.Radian 08:08
3.You Yourself Are The Teacher & The Guru 15:41
4.Most People Were Silent 28:39
2.Radian 08:08
3.You Yourself Are The Teacher & The Guru 15:41
4.Most People Were Silent 28:39
Lete: Drums and Cymbal Blades.
Tasio: Bass and PsychoDrones.
Yul: Full Pervert Noize and Motions.
Klaus: K-Gitarre & HaloVox.
Dário: Visions + Dreamz
Örömünnep számunkra, hogy a madridi Mechanik zenekartól és menedzsmentjétől felkérést kaptunk arra, hogy a remekül sikerült Velut Stella Splendida albumról ajánlót írjunk. Ez is mutatja, hogy egyre többen figyelik munkánkat, annak ellenére, hogy a külföldiek számára meredek feladatnak bizonyul megbirkózni nyelvünkkel. Inkább küzdenek a magyar nyelv fordítására alkalmatlan google-fordítóval, de „csakazértis” elolvassák. Ettől mi most nagyon boldogok és büszkék vagyunk.
Első körben az volt a terv, hogy szépen, ahogy legtöbbször szoktuk csinálni, mind a ketten megírjuk a magunk emócióit a Velut Stella Splendida lemezről. Aztán Márk belehúzott és olyan tökéletesen megfirkálta, hogy ahhoz már nem kell hozzáfűzni semmit, függetlenül attól, hogy én is lehidaltam a lemez minőségétől.
Viszont éppen azért, mert annyira tetszett, elkezdtem hallgatni más felvételeiket is és felfedeztem a nagylemeznél kicsit korábban megjelent anyagukat, melyet a Fruits de Mer Records psychedelikus válogatássorozatán, a Strange Fish második kötetén publikáltak. Úgy határoztam, hogy inkább erről írok. Talán így egy teljesebb kép áll össze a kedves olvasókban a Mechanik csodálatos zenei természetéről. A lemez többi előadóját most meg sem említem, pedig megérdemelnék. Azt ajánlom, hogy merülj alá, nem fogod megbánni.
A Mechanik az említett Strange Fish vol II (dupla vinyl) album 4. lemezoldalát kapta meg és ezen jött ki az itt tárgyalásra kerülő dalok közül az első három. Bonusként pedig megkapjuk az azóta a nagylemezükön is megjelent Most People Were Silentnek egy 28 és fél perces, fantasztikus verzióját. Már első hallásra is tudtam, hogy egy miniatűr csodával van dolgom. Ha előbb futok bele, számomra az év albuma lett volna 2013-ban! A teljesen instrumentális anyag azonnal felidézi előttem a ’70-es évek germán zenéjének nagyjait. Tartsunk egy kis névsorolást, hogy kik voltak a Mechanikra hatással, aztán hagyjuk áramlani a Zenét. Ash Ra Tempel, Can, Neu!, Out of Focus, Popol Vuh, Brainticket… , és még hosszan lehetne folytatni a sort. De szó sincs koppintásról, mert a beavatottaknak a demós korszakból már ismerős Kwangmyongsong első pillanataiban is kiderül, hogy lepárolt saját világot tárnak elénk. A 11 perces tétel nyugodtan pulzáló dob-basszus ritmikájában megnyilvánuló motorik-hatás még órákig képes lenne fenntartani a figyelmemet. A szintetizátorok nem tolakodnak, de sodornak egyre beljebb a germán felségterületű űrdzsungelbe. Remek ízlésre vall, hogy a billentyűs ilyen mértéktartó módon használja eszközeit. Ez a csodálatos mértékismeret a csapat minden eddigi munkájára jellemző. Egyre fokozódó ritmusának, torzuló gitárjának és a kisülő elektronikájának köszönhetően a dal többször is csúcspontra ér. Isteniek a dinamikai váltások, teljesen levettek a lábamról. A másodiknak érkező Radian egy különös mutáns. Ash Ra Tempel világának atmoszférái keverednek a frippertronics titkaival. Az már biztos, hogy amikor születtem, egy jól delayezett gitárhang volt az első, amit hallottam. Talán még felsírni sem jutott eszembe a gyönyörűségtől. Az idővel való játék azóta is megbabonáz. A sugárzó témák alá a basszusgitár ad gyomortáji masszázst és csak egy valami miatt vagyok csalódott : miért ér véget 8 perc elteltével? Órákig lebegnék a Radian szárnyán. Rögtön megvigasztalódom, amikor a You Yourself Are The Teacher And The Guru elején elhangzó idézet egy igazi, lüktető spacerock témába torkollik. Krishnamurtiszavai fognak rádöbbenteni, hogy ne mástól várd az életed megoldását, mert Te vagy a magad tanára és egyben növendéke is. Te vagy a guru, a vezető, a Mester, TE VAGY A MINDEN! A zenei megfogalmazás tökéletesen illik a legfelsőbb Tudáshoz. A spacerock egy idő után átvált abba a titokzatos, atmoszférikus ambient hangtájképbe, ahol mélyebben átélhető Krishnamurti tanítása. Tévedsz, ha azt hiszed, hogy csak krautrock hatásokat hallasz. A Spacemen 3 és egyik szuper utódja, a Spectrum szanaszét delayezett és effektezett gitárfeedbackje köszön vissza az időtlenül szétszállt vibrálásban. Választhatod a meditációt, de választhatod a spacerockot és a jól megkonstruált hangtájképet is belső utazásaidhoz. Minden hallgatással egy picivel közelebb az Önvalóhoz. Talán ezért vagyunk a műfaj szerelmesei. Ezért vagyunk képesek újra és újra átélni egy-egy kedvenc szerzeményt, legyen akár órányi időtartamú, mert a Teljességnek ezt a megnyilvánulását találjuk meg bennük? Az igazi zenei élmény valóban elvezet minket a Teljességhez?!? Vagy mindez csupán pótszer és igazából a valódi Megvilágosodást odázzuk el azzal, hogy oly sokat foglalkozunk a Zene hallgatásával?!? Kérdések! Nagyon fontos kérdések. Egy biztos: a Zene szerelemesei vagyunk és amíg ez így van, le is fogjuk jegyezni, amit hallunk. De az is biztos, hogy jobb csinálni, mint "csak" hallgatni. Arra ösztönzök mindenkit, tegyen egy próbát. Fogj két botot és üsd össze! Nekünk, magyaroknak kell megcsinálni a világ legjobb spacerock bandáját. Jelenleg a spanyol illetőségű Mechanik jócskán előttünk jár ebben is …
..és akkor véget is ért az lp-re felkerült anyag. Akkor is tökéletesen elégedett lennék, ha itt újra kéne indítanom a cuccot. Mert nem bírnám ki, hogy ne hallgassam meg újra és újra… Szerencsére a bandcampen negyedikként lapul még egy bonus dalcsoda. A nagylemezre rövidebb időtartamú verzióban felkerült, de mindkét helyen tökéletes záróakkordként funkcionáló Most People Were Silent egy olyan űrambient eposz, ami a maga nemében párját ritkítja. Amikor a Megnyilvánulatlanból megszületik az atmoszférikus és monoton loop, már biztos vagyok benne, hogy hosszú utazásra kell berendezkednem. A minimal krautrock hatással bíró Stereolab egyesül a Hawkwind által tökélyre fejlesztett hangulattal. Aztán belép a dob és a basszussal egyetemben átrendezi a súlypontokat. Rádöbbenek, hogy a Mechanik nekem készítette ezt a darabot. Személyes űrutazásomhoz írt soundtrack az, amit hallok. Kösz srácok! Igazán jó fejek vagytok! Fenséges lassúság és végtelen nyugalom uralkodik a hajón. Az biztos, hogy nem bánom azt sem, ha ez az intergalaktikus utazás millió fényévekig is eltart. Olyan érzetem támad, mintha valaki egy csillagról figyelné, ahogy közelítünk felé végtelenül lassan, majd azt is, ahogy évmilliókig távolodunk tőle, aztán végül elérjük az eltűnési pontot és többé már hiába keres minket. Így tudnám jellemezni ennek a csodálatos felvételnek az ívét. Van ennek a dalnak azonban egy földi aspektusa is. A végtelenség érzetével karöltve némi melankolikus hangulat is felbukkan, főleg a gitár harmóniáinak köszönhetően. A Mogwai postrock apokalipszise is beköszön. Majd megszólal Oppenheimer hangja egy réges-régi televíziós interjúból, emlékezetből idézve a csodálatos és fantasztikus Bhagavad Gítából. Ugye tudjuk, hogy ez a bizonyos férfi milyen fontos szerepet játszott az atombomba kifejlesztésénél, majd vezetésével történt az első robbantás is. Ebből a szemszögből nézve megismerhetjük a felvétel talán igazi mondanivalóját is, ami számomra nem más, mint zenével érzékeltetni az elmúlástól való félelmet, amit az emberiség már évtizedek óta átél az atomkatasztrófa örökös árnyékában. Ugye mennyire más súlyt kap Oppenheimer mondataitól az a hosszan lecsengő monoton loop majd pedig a felvétel végén bekövetkező teljes Csend?
És hogy mit vinnék magammal erre az intergalaktikus utazásra? Ezt a Mechanik lemezt egész biztosan. A Bhagavad Gítát is. A többit pedig majd máskor elmesélem. 
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
fdbck!