VINTAGE CUCUMBER - SING SANG SUNG (2014 EP) album review

1.Sing Sang 10:36   
2.Die weiße Frau 10:16    

3.In der grünen Sonne 06:42    

4.Der Mond sieht mich 05:39

5.Walpurgisnacht 05:44

Johannes Schulz:
Guitar, Bass, Drums, Synthesizer, Voice, Effects

Aki eddig valamiért nem hallott egyik személyes kedvencünkről, az blogunkban olvashat róla Yoki Style című 2013-as lemezének beutatása mellet egy életrajzi áttekintést, valamint év vége felé megjelenő Tee Sessions lemezének méltatását. Az igen termékeny szerző és előadó új anyaga a napokban látott napvilágot, már kicsit hiányoltam is, hogy mostanában nem hallunk Johannesről. A termékenység jelen esetben nem megy a minőség rovására. Véleményem szerint az egyik legeredetibb, legizgalmasabb neo-kraut előadó a Vintage Cucumber. Természetesen, ahogy szinte manapság már senkinél, így nála sem lehet nem tetten érni azokat az előképeket, melyek nagy hatással lehettek rá. De egyszerűen az ember nem tudja kivonni magát azon alkotók inspiratív hatása alól, melyek végigkísérték életét, vagy legalábbis egy periódusát. Természetesen a nagy művész ezeket az ízeket, mint egy jó szakács, beépíti saját kreatúrájába, nem tagadva őket, de újjá formálva, új tartalommal kiegészítve, megtöltve. 

Nézzük akkor részleteiben is az új, közel 40 perces anyagot. Szépen van tagolva szokás szerint, el tudja az ember képzelni egy fekete korongon A és B oldalakra osztva. De mégsem ilyen egyszerű a helyzet, mivel Johannes eddigi munkáival ellentétben a lemez tételei egybefolynak, szerves egészként aposztrofálva a zenei folyamot. Az első felvétel akár címadó dalként is felfogható.Szokásához híven klasszikus éneket nem, de félig énekelt-félig beszélt szöveget is kapunk kórusok és monoton, sejtelmes szintetizátorok mellé, minimalista dobbal aláfestve. Nagyon jó felütés ez a nóta, érdeklődve figyeli az ember, hogy milyen irányba fejlődik tovább a lemez. A dal végi vízcsobogás és madárcsicsergés vezeti fel a a Fehér Hölgy című opust. Beszélt-énekkel indul a dal, csendes, monoton és sejtelmes hangulatokkal ajándékozva meg a hallgatót. A közepétől nyugodt gitár veszi át a prímet, mely a többrétegű, helyenként talán visszafelé játszott alapokra helyezkedik.A harmadik dal egy picit tempósabban indul a korábbiaknál, de hangulatában végig velük egy térben mozogva. A dal végi ambientes rész csúszik át a következő nótába, mely, akárcsak az előző, instrumentálisnak hallatszik, de ott az emberben az érzés, hogy a rétegek közt nagyon hátul emberi kórust is hallani. Ambientes természethangok vezetnek át a záró tételbe, mely címéhez illően kicsit sötétebb dal. Szerepet kap a delay is, szövegfoszlányok, effektek színesítik a dal rétegeit.
A Vintage Cucumber a kezdetektől fogva magasra tette a lécet, de ezt sikerűl szinte mindig átugrania és időnként emelni is a magasságon. Jelen lemez is hoz újat dalszerkesztésben, és ha csak kicsit is, de hangulatában is. Már most érdklődve várom, hogy pár hónap múlva ismét milyen irányt vesz Johannes zenei kalandozása. Összességében elmondható, hogy 40 perc odafigyelős, elmélyedős, viszonylag lassú utazásra invitál minket Johannes, a zene hallgatása közben van időnk és lehetőségünk a bennünk felmerült képeket és gondolatokat is körbejárni. Abszolúte ajánlott pszichedelia és kraut iránt fogékonyaknak, főleg azoknak, akik a bepihenősebb, gondolkodósabb zenéket kedvelik, mint például  Popol Vuh, vagy a Between. (mark)

bandcamp / facebook

Share on Tumblr