WHITE MANNA - DUNE WORSHIP (Holy Mountain, 2013 LP, CD)

 

TRANSFORMATION 06:20
X RAY 05:45
ILLUSION OF ILLUSION 10:04
ASCENSION 04:56
I'M COMIN' HOME 06:23
SOLAR RETURNS 09:55

David Johnson (guitar, vocals), Johnny Webb (bass), Tavan Anderson (drums)

Anthony Taibi (guitar), Dario Marcello, Merrick McKinlay (synths)

Még egy tavalyi elmaradás, de a Polska Radio One poszt megadta a löketet és gondoltam ne halogassuk. A jelek szerint a Karácsony és Szilveszter nem igazán kedvez az írásnak, pedig azt gondoltam, mennyi szabad idő, hát mégsem. Pedig idén bejglit is alig ettem, nehogy a tele pocak hátráltassa a munkát.
2007 körülre datálható, hogy David Johnson új társakat kezdett keresgélni új ötleteihez, mely jammelések során szép lassan kialakult a White Manna tagsága.

2012-re munkájuk lemezzé érett, a címnélküli bemutatkozó album rögtön az amerikai és európai pszichedelikus fesztiválok állandó jelenlévőjévé avanzsálta a kaliforniai zenekart. Nincs ezen mit csodálkozni, elmondásuk szerint is a színpadon érzik legjobban magukat, első albumuk is egyben lett feljátszva, csak az énektémákat vették fel utólag hozzá. Ezt a megkezdett utat folytatja 2013-as második albumuk, mely készítése során picit többet bíbelődtek a stúdió munkálatokkal is. A zenész  kollegák szerint is jól sikerülhett ez a lemez, hisz 2013 őszén együtt turnéztak Európában a Carlton Meltonnal és Nik Turnerrel.

A lemez hallgatásakor szinte azonnal tudjuk, hogy amerikai zenekarról van szó. Vannak ízek, amiket csak egy amerikai banda tud zsigerből kikeveni. Ennek ellenére az egyik fő inspirátor az usa psychedelia mellett a germán krautrock, annak is a jammelősebb válfaja (David kedvenc lemezének a Can Tago Mago albumát említette egy interjúban). Hangzásukra jellemző az elszállt space gitározás, ezt általában kellő módon kásás hangzással teszik. A dalok témája nem bonyolult, de nem is kell ezt cifrázni annyira, viszi végig a lendület a nótákat, melyek szépen fel vannak építve, az alapmotívum elszállós kibontása során. Nagy gitárorgiára számíthatunk az biztos, ahogy kell, a legjobb space-rock hagyományok szerint. Most nem vesézgetném itt a dalokat, mert mind úgy jó, ahogy van. Erre a lemezre mondhatjuk, hogy hangerőt fel, azt hadd szóljon, induljon a zúzás. Gyenge pillanatot nem fogunk találni rajta az biztos.(mark)

bandcamp / facebook / buy