SONDROUS - SOMETHING LIKE SERENITY. 2018. Yell albumajánlója

 A dél-afrikai Fokváros eddig még nem igazán került fel képzeletbeli atmoszférikus térképemre. Most azonban olyan magas színvonalat mutató csapat adott életjelet magáról Afrika legdélibb csücskéből, hogy az szinte már-már zavarba ejtő. Csodaszép borítóba csomagolta dalait a Gideon Lamprecht és Jaimie Hull alkotta Sondrous duó, akik azon kívül, hogy túldimenzionálják a tagelés fontosságát, minden mást tökéletesen valósítanak meg. Nevezzük egyszerűen csak popzenének, amit a Something Like Serenityn hallunk. Hiszen, ahogy az Európa Kiadótól megtanultuk : "...nekem minden egyformán popzene...". Éteri atmoszférákkal átszőtt, nyolc álomszerű dal kandikál ki a hangfátyol mögül, amik közül kettő instrumentális szerzemény. A lemezcím által is sugallt nyugalom nálam tökéletesen megvalósult. A felvételek megnyugtatóan meleg hangzása segíti az elmének elengedni napi kaotikus rutinját, a túl sok információ által generált zűrzavart és megosztottságot. A háttérből is varázslatba ejtő dallamok hallatán egyszerűen úgy érzi az ember, hogy egy kellemesen otthonos és fenségesen könnyed dimenzióba ragadták el. A változatos mélységekkel és jó ívvel rendelkező utazásról nem is szeretnénk egyhamar visszatérni, de egyszer csak véget ér a lemez. Dalt nem emelek ki a Sondrous nagyszerű debütálásáról, de mindenkinek ajánlom, aki szeretne egy csodás hangulatú anyag hallgatása közben rátalálni lelki békéjére. A dreampoppereknek pedig kötelező. Yell